Endoblog

Sziasztok!

Elnézést a néhány nap kihagyásért, rengeteg a  dolog. Bizonyára Ti is így vagytok ezzel így az ünnepek közeledtével. Végre idénre letudtam a  fogorvosi köreimet (egy kedves műhiba miatt, amiről nemrégiben írtam már itt, két-három naponta kellett bebumliznom a városba fogorvoshoz). Sajnos a fogat nem sikerült megmenteni, de legalább ingyen pótolják majd. Azt hiszem, ez a minimum. De erről ennyit. Mesélek inkább a hétvégéről. Ismét adventoltunk, ezúttal Gödöllőn a kastélyparkban. Találkoztunk az ismerős északi szánhúzós csapattal, Benike megdögönyözte a pihe-puha szőrmókokat, megetette az élő betlehem állatkáit, kisvasutazott, kapott vásárfiát, egyszóval nagy volt az öröm. Nagyon helyes díszeket szereztünk be, és sokkal olcsóbban, mint amennyiért itt Budapesten kinéztük őket.

Délután apa és anya moziba ment, a Szilveszter éjjelt senkinek sem ajánlom...Nem értem, hogy miért akarják még a huszadik bőrt is lehúzni a Love, actually sémájáról, és mikor jönnek végre rá, hogy azt a filmet nem lehet felülmúlni. Évről évre egyre gyatrábbak a hollywoodi próbálkozások. A vasárnap esti régóta várt színház viszont szuper volt, a Madáchban voltunk a  Csoportterápián, a mnyúzikelkomedin.-)

Vasárnapi ebédre vendégeket fogadtunk, az anyósomékat hívtuk meg. Ők nagggyon húspártiak, így félő volt, hogy mit szólnak majd az én modern vasárnapi ebédemhez. Hát nem a szokásos rántott húst kapták:-)

De vegán ételekkel nem akartam azért sokkolni őket, szóval az endometriózis-diétának bevallom,ezen a napon  lőttek... a menü parajos túrógombóc volt tejszínes-fehérboros paradicsommártással, reszelt sajttal, desszertként pedig banánhajókat szolgáltam fel. Ez az édesség nagyon mutatós, finom és hamar kész van. A banánok alját levágtam, hogy megálljanak a csónakok a talpukon, belsejük egy részét kivájtam, ebbe mascarponés-mézes-málnás tölteléket öntöttem, keserűcsokit olvasztottam,  ezzel és néhány szem málnával díszítettem a  hajókat. Az ételeknek nagy sikerük volt, úgyhogy büszke voltam magamra, mert az apósom nagyon kritikus vendég,nem könnyű ám elkápráztatni. Legközelebb lehet, hogy megpróbálkozom megszerettetni velük nem csak a  vega, de a vegán konyhát is. :-)

Kedves Olvasóim!

Hírem van számotokra. Kezdem a rosszal: az endomvolt.blog.hu ebben a formájában megszűnik létezni. Itt már csak a kis életemről olvashatsz ezentúl, babázásról, családról, kutyámról-macskámról, tehát átavanzsálunk egy "sima bloggá".

De. Mielőtt megijednél:-)  Minderről, ami szakmai, ami endometriózis, mától kezdve egy új helyen olvashatsz majd. Ugyanis megküzdöttem a wordpress ördöggel, elkészültem, elindul AZ IGAZI ENDOBLOG!!!!!!!:-)   Gyere és csatlakozz hozzánk, regisztrálj, fóromozz, tartozz egy segítő közösségbe, értesülj a legfrissebb hírekről endometriózis témában első kézből, magyar nyelven, iratkozz fel a hírlevélre, és olvasd az értékes tartalmakat, tanulj, tájékozódj, GYÓGYULJ!

SZERETETTEL VÁRLAK! Osztozz velem az örömömben, és katt ide: www.endoblog.hu

Várlak!

Hogy vagytok? Szeretném Nektek elmondani, mekkora örömmel töltenek azok a levelek, amelyeket Tőletek kapok. Hálás vagyok, amiért megtiszteltek a bizalmatokkal, megosztjátok velem a történeteiteket, a legbelsőbb érzéseiteket és félelmeiteket.

A levél írója nem szeretné a teljes nevét  a nyilvánosságra hozni, de megengedte, hogy idézzek tőle egy részletet.

"Nemrégiben találtam rá a blogodra, egy barátnőm hívta fel rá a figyelmemet. Először nem akartam elolvasni de aztán győzött a kíváncsiságom. Azóta minden nap várom hogy új bejegyzés kerüljön fel. Az írásaid oldják a magányt, amit ez a betegség keltett bennem.Sokszor próbálok másokkal beszélni erről, de nem lehet, nem értik meg, és amúgy is gyűlölöm, amikor sajnálnak. Úgy érzem, Te tényleg megértesz.A blog mintha csak az én érzéseimet öntené a Te szavaidba. amikor nagyon megijedtél egy gyomorrontástól is, na az nekem is megvolt.Olvasva a soraidat először tudtam sírni úgy igazán, és megkönnyebbülést hozott. Köszönöm!"

Leveleiteket olvasva nem egyszer én is elpityergem magam a meghatottságtól. Nagyszerű érzés, hogy a segítségetekre lehetek, és osztozhatok fájdalmatokban,örömötökben, reményeitekben. Köszönöm!

Sziasztok, kedves Olvasóim!

Egy kedves élményemet szeretném ma megosztani Veletek.Egy olyan élményt, amellyel nap mint nap találkozom és minden alkalommal átmelengeti a szívemet.Annak idején én egyedül csináltam végig a betegségem hosszú hosszú hónapjait. Persze a családom ott volt nekem, de valójában, úgy igazán nem értették meg, min megyek keresztül. Magamba gubóztam, befelé fordultam, bezárkóztam. Ma már tudok beszélni életem ezen szakaszának emlékeiről. És társakra is leltem, akikkel beszélhetek róla. Majdnem 176 millió nőt, szerte a világban. Hála a modern technikának, az internet adta lehetőségeknek, mindennapi kapcsolatban állhatok velük, legalábbis azon részükkel, akik hozzájutnak a világhálóhoz. Hol ők biztatnak engem, hol én vagyok az ő támaszuk. Nem tudok erőteljesebb összekötő erőt említeni nő és nő között, mint amit egy olyan betegség jelent, amely mindkettőjüket érinti. A közös sors, a közös harc széttéphetetlen kötelékként fon össze benneteket legyetek akármilyen távol is egymástól. Mi vagyunk az Endometriosis Angels, (Endometriózis Angyalok), az Endometriosis Support Sisters. (támogató nővérek). Ma már biztosan tudom, mekkora erő, micsoda energia lehet egy támogató női közösségben. Nem szánakozunk, nem sajnáljuk sem magunkat, sem egymást, hanem vállvetve küzdünk együtt, egymásért és önmagunkért. Egymás tanítói, segítői, iránytűi,barátai, társai vagyunk. Együtt sokkal könnyebb. Rengeteget számít a tudat, hogy nem vagy egyedül. Ezért Neked is javaslom, hogy legyél okosabb, mint én annak idején, és nyiss a világra betegen is. Hidd el, megéri, mert még ha rosszabb napjaidon nem is így látod, a világ bizony gyönyörű hely!:-)

Sziasztok!

Emlékeztek, említettem, hogy készül a hivatalos honlapom, az endoblog.hu. Szorgalmasan koptatom a  padod -azaz a billentyűzetet- az online wordpress suliban. Bizony egyre okosabb és ügyesebb vagyok, az utolsó leckék egyikénél tartok éppen.:-) Már csak azt kell eldöntenem, milyen legyen a honlap megjelenése. Ezzel kapcsolatos a játék, amelyre fel szeretném hívni a figyelmeteket. Keresgéljetek és ajánljatok wordpress sablonokat nők, egészség, jóga, és hasonló témában. Bármilyen lehet, amelyik szerintetek a legjobban illene a készülő endometriózissal kapcsolatos honlapomhoz.Linkeljétek be és küldjétek el nekem email-ben a dunapartner@hotmail.hu emailcímre. Amelyik sablont végül kiválasztom, annak az ajánlója csinos Endoblog.hu pólót kap ajándékba! Hajráhajrá, kíváncsian várom a leveleiteket!

Csodaszép napot mindenkinek!

Sziasztok!

ezt a bejegyzést ezentúl a következő linken érheted el:

http://endoblog.hu/endometriozis-blog/rovid-osszefoglalo-video-az-endometriozisrol

Sziasztok!

Hogy vagytok, hogy telt  a hétvége? Nekünk nagyon jól sikerült, Beni, a kisfiam életében először múzeumban járt (Közlekedési), és szintén első ízben látta a vörösmarty téri karácsonyi vásárt is. Mondanom sem kell, mindkét programot kifejezetten élvezte, ahogy mi is. Ma azonban nagyizott, így anyának is jutott egy kis kikapcsolódás, amit természetesen az egyik kedvenc időtöltésemmel, a vásárlással ütöttem el. Mostanában azonban már nem igazán magamnak shoppingolok, sokkal inkább Beninek- a mai szerzemény egy tüneményes meleg csizmácska- illetve javában készülök a karácsonyra is. Talán az anyaság miatt, nem tudom, de egyre jobban szeretek a lakásban tenni-venni, mára már az egész ház adventi díszben áll, az ablakban rénszarvas világít, Beni szobájába egy Télapó kukucskál be. Karácsonyi hangulatúvá varázsoltam a faliújságot és az étkezőasztalt, de még az adventi koszorút is saját kezűleg készítettem el.

Ha valaki azt mondja nekem két éve, hogy erre fogok vetemedni, sőt, receptkönyveket fogok gyűjteni, hát egészen biztos a képébe nevetek. És most tessék. Hát ez van. Valószínűleg öregszem:-).

Hogy mi okból gyűjtök receptkönyveket, arról fogalmam sincs. az endó-diéta miatt ugyanis a legtöbb étel tiltólistán van nálam, nincs tej, tejtermék, hús, lassan kiiktatódik a glutén, az alkohol, a fehérliszt, a tojás, a cukor...  Speciális táplálkozási irányzatokat tanulmányozok, keresem az utam, kísérletezem a konyhában. De nem bírok ellenállni a színes-szagos szakácskönyveknek, amelyek tele vannak egészségtelen és tiltott ételek elkészítési javaslataival, és hihetetlenül örülök, ha rábukkanok köztük valamilyen, általam is elfogadhatónak vélt ételre. Bizony, itt az idő hogy a karácsonyi menüsoron is elkezdjek gondolkodni...

Szóval, a gasztronómiai kitérőm előtt ott tartottam, hogy ezen a hétvégén volt anya-idő is, amíg vásárolgattam. Még moziba is eljutottam, az új Woody  Allen film, az Éjfélkor, Párizsban igazán remek, ajánlom Nektek is! A plázákban már javában karácsony van, ez nem is kérdés. Nekem még az ünnepek előtt közvetlenül sincs ennyire karácsonyi hangulatom, mint most, november végén.  most, hogy végre teljes gőzzel készülhetek a karácsonyra, hatalmas lelkesedéssel vetem bele magam a munkába. Végre nem az ágyól dirigálom le a háztartási teendőket, mint tavaly! A méhnyálkahártya leégető műtét pont egy éve volt, a nagyműtétem pedig december 16-án. Karácsonyra épphogy otthon voltam a kórházból, nemhogy főzni-takarítani, de még ajándékokat beszerezni sem igen tudtam. Idén-szinte hihetetlen- de nagyjából megvagyok még ezzel is, hetek óta nyitott szemmel jártam a várost, a helyes kis csomagok már a szekrény tetején sorakoznak az ünnepre várvakozva. Milyen más így a készülődés! Milyen más szemmel tekintek ezekre a napokra azok után, amin keresztül mentem. Még abban a mozdulatban is örömömet lelem, ahogyan kicserélem a sárga kockás abroszunkat a karácsonyi mintás terítőre. Mert én csinálom. És mert nem fáj., Elcsépelt, de ebben a pillanatban mégis igaznak érzem: annyi szépség van az életben, amelyek mellett könnyedén elsétálunk, és észre sem vesszük. Amikor már nem magától értetődőek, akkor hullik csak ránk a felismerés, hogy micsoda boldogság rejlik ezekben a mindennapi apróságokban. Egy mozdulatban, egy pillanatban, egy dallamban, egy mosolyban, egy simogatásban, egy illatban vagy egy érintésben. Az életben. Az egészségben. Három éve hiába tervezzük, hogy eljutunk Bécsbe egy igazi giccses-romantikus adventi vásárba. Hol a gyermekáldás, hol egy kisebb, hol egy nagyobb műtét állta útját a terveinknek. Bátran ki merem jelenteni, idén semmi nem tántoríthat el. (Na jó, azért lekopogtam. De ennyi belefér, nem?:-))

 Van egy dal...

Ez a kín nem tűnik el,

a fájdalom túl igaz,

Van amit nem oldhat meg az idő.

amikor sírtál letöröltem a könnyeid,

amikor sikoltottál elűztem a fájdalmadat,

a kezedet fogva átsegítettelek ezeken az éveken."

Bárcsak megtehetném Értetek én is. Hátha az is segít valamennyit hogy beszélünk róla és nem vagy egyedül.Sírunk, és fáj, és nem múlik évekig..de bízni kell  a gyógyulásban.

Hallgasd Te is szerettel: https://www.youtube.com/watch?v=cu7QvOQKcKk

Ismered az érzést, amikor a gyomrod összeszorul, a hasad görcsbe rándul, a szád egy pillanat alatt kiszárad, a fejedben zakatolva száguld a vér, a szíved őrült ritmusban ver, amikor az arcod elfehéredik, a kezed megremeg? Az egész csak egy pillanat. Általában. Ma azonban másként alakul. A vizsgáló orvos a szokottnál tovább időzik az ultrahangfelvétel tanulmányozásával. Közelebb hajol a képernyőhöz, összehúzza a szemét, ahogyan koncentrál. Nem szól. Másodpercek telnek el de úgy vánszorognak mint az évek. A csend olyan súlyos, hogy szinte érzed, amint a vizsgálószékbe lök és rád nehezedik. Tudod, hogy valami megint nincs rendben, hiszen azért vagy itt. Ismered már a testednek minden rezdülését, vagytok már olyan viszonyban, hogy pontosan tudod, mikor jelez "úgy". De azért reménykedsz. Hogy csak túlparázod. Hogy ez most valami más, és nincs nagy baj.Lehunyod a szemed és olyan erősen szorítod össze, hogy az már fáj. Valahogy kibukik belőled:-Doktor Úr, látszik valami? A doktor úr torokköszörülés közben újra hátrébb dől, továbbra is a képernyőre mered, nem néz rád, úgy mondja. -Igen, van itt valami... abban a pillanatban végigfut rajtad az egész. Minden emlék. Minden fájdalom. előtted van egyetlen csomagba sűrítve másfél év kínszenvedés.Tudod, hogy képtelen vagy elölről kezdeni. Hangosan ordítanád, de csak magadban suttogod halkan,hogy nem, nem, nem, az nem lehet. Nem. -A jobb petefészekben diónyi nagyságú terime...-Doktor Úr, ez endometriózis? Visszajött???

Ez a pillanat, ha lehet, még súlyosabb. Lélegezni is elfelejtesz. A fejed már üres, a gondolatok megadják magukat és szédülten hullanak a porba. Ha végignéznél magadon látnád, milyen szánnivaló, ahogy reszketsz, ahogy maga alá gyűr és elborít a félelem.

Ismered a várakozás perceit? Amikor úgy érzed, azon az egyetlen szón múlik minden, de minden. És csak várod, várod az ítéletet, ami dönt a sorsod felől. A doktor Úr keze egy pillanatra megpihen jéghideg, nedves tenyereden. Megnyugtató, biztató mozdulat, simogató szavak. -"Nem. Egészen eltérő a szerkezete. Ez csak egy ciszta, pár hét alatt magától felszívódik."

Egy pillanatara megint úgy érezted, a tested az ellenséged.Aztán elfog a bűntudat.Emlékezteted magam a harcra, amit együtt vívtatok meg, és amiből győztesen kerültetek ki. És soha, de soha többet nem felejted el.

Sziasztok!

További csodálatos képekkel örvendeztethetlek meg Benneteket Gina Williams jóvoltából.

Hogy tetszenek?

Szinte már-már nem is tudnék nagyobb közhellyel indítani, mint azzal, hogy hihetetlen sebességgel repül az idő. Tegnap két éves lett a kisfiam. Amikor visszaemlékszem az első születésnapjára, a boldog öröm helyett az rémlik fel előttem, mennyire görcsölt a hasam, hogy tortakészítés közben a jövő héten rám váró méhnyálkahártya leégető műtéten gondolkodtam, hogy ajándékvásárlás közben négyszer rohantam az áruházi mosdóba betétet cserélni. Persze a kicsi akkor is boldog volt, két kézzel tolta a pufi kis pofijába a tortát, és nagyon örült az ajándékoknak, a máig nagyon szeretett piros lábbal hajtós autónak és a járássegítőnek. Csak én voltam rémült és végtelenül szomorú.

Hálás vagyok, amiért idén más hangulatban ünnepelhettünk. Igyekeztem mókás, egészséges és mégis finom születésnapi tortát készíteni, így esett a választásom a Kukactortára. Nagyon egyszerű elkészíteni, a fő alapanyag a köles, amit kétszeres vízben kell puhára főzni. A mazsolát, aszalt szilvát egy órára narancslébe áztattam, leturmixoltam, majd hozzákevertem a köleshez és hagytam kihűlni. Könnyen formázható masszát kaptam, amiből gombócokat gyúrtam, amiket vagy reszelt csokiban, kókuszreszelékben vagy aprított mandulában forgattam meg. A gombócokból kukac alakot formáltam, bio csokis bulátából csináltam szemet, almahéjból szájat. Szerintem jól sikerült, nézzétek:

Mivel sem tejterméket, sem tojást, cukrot nem tartalmaz, könnyedén beilleszthető az endometriózis diétába is, laktató, tápláló, és igazán ízletes finomság. Benikénél is volt sikere. együtt fújtuk el a gyertyát, és bár nem tudom, mit kívánt, de egy biztos, szuper ajándékokkal kényeztettük el. Volt ott plüss golden retriver, feliratos vagány póló, Varró Dani verseskötet, bilikönyv, kisautó, horgászjáték a Fakopáncsból, Verdákos fürdőjáték szett, színezőkészlet,macis homokóra a fogmosáshoz, szóval mindenféle mókás dolog, amelyek felfedezésével pillanatok alatt elröppent a délután. Amint sikerül megbirkóznom a technika ördögével mutatok még néhány képet az önfeledt játékról és a gyertya elfújásról.Drága kicsi fiam, még sok-sok-sok ilyen boldog születésnapot kívánok!!!!

sziasztok!

Mutatok néhányat egyik Endometriosis Angel barátném, Gina Williams képeiből. Ide nem kellenek a extra szavak, hiszen mindent kifejeznek, amivel az endometriózisban szenvedő nők nap mint nap szembesülnek.

Sziasztok!

Folytatódik a fogorvoshoz járós kálváriám. Tudjátok, egyet kihúztak, ami utána 2 hétig csonthártya gyulladt, antibiotikum kúrák, utazgatós-váróban ülős félnapok, duzzadt pofis-szájzáras jógaórák, fájdalomcsillapító-kapkodós gyereknevelés.Ma a gyökérkezelt fogammal kellett visszamennem utolsó kontrollra, a végleges gyökértömés elkészítése volt csak hátra.

Az orvosokhoz való hozzáállásom nem változott az endós korszakból begyűjtött tapasztalataim óta. Azaz, szerintem- és hangsúlyozom, hogy tisztelet a kivételnek, mert a megismert nagyjából 30 orvosból én is találkoztam 1, azaz Egy személlyel, akit tényleg és őszintén érdekelt a sorsom-  a többieknek sajnos egy darab hús vagyunk, névtelenül, sorstalanul, mintha nem is emberek lennénk hanem egy betegség leírása valamelyik hangzatos latin szavakkal dobálozó keményfedeles tankönyvből. Istenem,. hányszor voltam én az "endometriózisos ketteske"- mert a kettes számú kórházi ágyon feküdtem, vagy "az endós a négyesből"- azaza ÉN, a négyes szobából. Sokat gondolkoztam, vajon ők már így indultak? Ilyen beképzelt, pökhendi, bunkó, nemtörődöm, kihaénnem emberek voltak akkor is, amikor letették az orvosi esküt? Vagy csak belefásultak a sok évbe, a sok halálba, a betegségbe, az életekbe, akiken nem tudtak segíteni? Könnyebb nekik így, elidegenítve , eltávolodva az "esettől", Tőled, aki szenvedsz, akinek fáj, akinek családja és gyereke van, akit szeretnek és hazavárnak valahova?

Az orvosok arcán van mindig ott van az "több vagyok nálad, okosabb vagyok nálad, kezemben a sorsod" kifejezés. Csak hogy tudd, tőle függ, hogy meggyógyulsz, vagy meghalsz. Furcsa mód akkor is ez van az arcukra írva, amikor beigazolódik, hogy neked volt igazad, és nem hisztis, hicpohondriás, kórházfüggő balek vagy, akinek ő tekintett, csak mert a rutin nőgyógyászati vizsgálatok nem mutattak semmilyen kóros eltérést, hanem súlyosan beteg. Beteg,akin nem tud segíteni a hormonbogyóival ,meg a műtéteivel akárhogy dobálózik a kiba..tt latin szavaival a fejed fölött.

Hát így  vagyunk mi egymással, az orvosok és én. Elveszítettem bennük a bizalmamat. Ismételten hangsúlyozom, hogy tisztelet annak az Egyetlen kivételnek, akit felhívhatok, ha kétségeim vannak, és megnyugtat, szeretettel beszél velem kiolencevenedszerre is. Nem, Nórikám, ha hánysz és megy   ahasad, akkor valószínűleg gyomorrontásod van, nem az  endoemtriózisod újult ki.:-)Akinek nem a boríték a fontos, mert ő nem csak egy orvos, neki hivatása van.

Amikor beültem a fogorvosi székbe, már tudtam , hogy baj lesz. Rajta kívül ugyanis sajnos a többi doktor  a szememben megmaradt idegesítő, nagyképű, beképzelt f..szkalapnak,  akinek olyan szívesen beolvasnék egyszer, hogy mégis mit képzel, ki ő, valamiféle isten, pusztán mert kijárta az orvosi egyetemet? akinek félve adod a kezébe a sorsodat, de nem tehetsz mást, mert ugyebár, ő AZ orvos. Ez a doktornő is orvos, akire a zsibbasztó szuri után lopva odapillantok a fogorvosi székből.Remeg a keze. Rángatja a fejét a rádió zenéjére, és pletykál az asszisztensnővel. Mintha ott sem lennék, elnevetgélnek a fejem fölött, pedig egyáltalán nem érdekel a szerelmi élete.Annál inkább izgat a kérdés, hogy vajon miatta lett csonthártyagyulladásom egy egyszerű foghúzásból? Vajon miért nem a megfelelő antibiotikumot írta fel a múltkor? Bizalom nuku.Érzem, hogy most is baj lesz. Pedig a  fogam nem fáj, teljesen rendben van. Egy utolsó kezelés, megkapom a végleges gyökértömést, és kész, mehetek haza végre, és nem kell heti két-háromszor itt töltenem a fél napot, miközben beteg otthon a gyerek, nem szobatiszta a kismacska, és egyáltalán, a feje tetején a  lakás. Csak legyünk túl már rajta végre. Száj nagyra nyit, fúrás-faragás, corsodylos átöblítés. Nem fáj, csak zavar az éles fény. És nagyon, nagyon fáradt vagyok. Vajon normális dolog elaludni a  fogorvosi székben?De nem alszom el. Mert a doktornő egyszer csak abbahagyja a munkát. Upsz. Mit upsz? Nekem itt ne upszozzon, hanem mondja, hogy mi van, mi történt. Magatehetetlenül, hátrahajtott fejjel, tágra nyitott szájjal fekszem, miközben a doktornő és az asszisztens tanácstalanul bámul a számba. Mi tőtént- prúbálok artikulálni, és nem ráharapni a nyálelszívóra.

Hümmögés. "Nem értem, ilyen még sohasem történt. De hiszen még csak meg sem szorult. Nem is voltam mélyen..Biztosan gyenge volt  a tű." Oké, b..meg, de mégis mi van?!?!-szeretmém ordítani, de csak fekszem engedelmesen. Beletört a tű a gyökércsatornába- jövök rá végül a mondatfoszlányokból. Sebaj, kiszedjük. De nem jön, csak nem jön. Nem tudom, mennyi idő telik el közben. "Nem is érzem, hol van. Jöjjön egy röntgen."  Á, itt a kis csibész. A kis csibész egy éles fémdarab a fogamban. "Sajnos nem tudom kiemelni. Majd a kolléga." De a kollégának sem megy. Úgyhogy majd megpróbálja holnap a gyökértömésekre specializálódott szakorvos. Esküszöm, legszívesebben rájuk ordítanék. Akkor holnap is vissza kell jönni?-teszek egy utolsó, bátortalan kísérletet."Vissza." Nagyszerű. Talán ha nem így állok hozzájuk, máshogyan történik?Fizetek. De miért is? Számla persze sehol.  Komolyan, ha holnap a szakszakszak kollegina se tudja kiszedni a fogamból a beletörött tűt, rájuk küldöm az APEH-ot. Meg még egy átkot is,csak úgy, a biztonság kedvéért. Mert erre rájöttem az endós évek alatt. Ha többet nem is nagyon tudok tenni, de átkozódni, azt lehet. És ez nem is olyan kis dolog, mert az endós átka az bizony fog. Érted? Fog.:-)

Kedves Mindenki!

Hamarosan indul a hivatalos honlapom, amelyet a www.endoblog.hu webcímem tudtok majd elérni. Jelenleg még egy kicsit küzdök a wordpress-el, de már látszik a fény az alagút végén, nagyon remélem, hogy végül győzedelmeskedem:-) Izgatottan várom az indulást, amelyről mindenképpen értesítelek majd Benneteket.

További szép hétvégét, élvezzétek ki ezt a gyönyörű napsütést!:-)

Nóri

Sziasztok!

Olvastam tegnap is egy gyönyörűt, ami érdekelhet és megérinthet Benneteket is. Bár nem endometriózis beteg a szerző, hanem egy másik női betegség, a mellrák támadta meg őt, mégis úgy gondolom, hogy a sorai Hozzánk is szólnak. ezt a blogbejegyzést akkor írta, amikor a rosszindulatú daganat miatti mell-amputáció előtt állt. Talán csak önmagát akarta biztatni, de mégis olyan erő rejlik ebben a néhány mondatban, ami bizony gondolkodásra készteti az embert. Én mit csinálnék ebben a helyzetben? Én hogyan bírnám? Mitől vagyok nő? Mitől érezhetem magam nőiesnek? nő maradok akkor is ha ennek egy fontos külső szimbólumától meg kell váljak?Nagyon szeretem, amikor ennyire őszintén és nyíltan tud írni valaki arról, amin keresztül ment és ami foglalkoztatja.Nektek mi a véleményetek erről a rövid idézetről? Továbbra is szeretettel várom az üzeneteiteket, leveleiteket. Hogy a a kommenteléstől miért féltek ennyire, nem értem, ne bújjatok el egymás elől! Szívesen veszem a személyesen csak nekem intézett üzeneteiteket is, és igyekszem is válaszolni, írni mindenkinek, mégis arra biztatlak, ha mondanivalód van, gondolatod támad valamelyik bejegyzésemmel kapcsolatban, ne csak engem tisztelj meg vele, hanem oszd meg bátran minden kedves olvasóval. Tudod, nagy valószínűséggel Ő is azért van itt, amiért Te is.Íme az idézet, ami ennyire megragadott engem:

Talán még sosem éreztem magam ennyire nőnek. És miért ne lehetnék azután is az, hogy néhány külső jegyét elveszítem?Lehet, hogy ezek a nehéz idők arra is jók, hogy felfedezzem magamban: honnan is jön a nőiség, a szépség valójában. ÉS éljek vele.” [1]

Kedves Sorstársaim, és mindenki, aki együttérez velünk!

Egyetlen kattintás, fél perc, és felhívhatod minden ismerősöd figyelmét az endometriózisra.Tedd ki a facebook profilképedre az Endometriosis Awareness szalagját!

http://www.picbadges.com/endometriosis-awareness/10060/

Sziasztok!

Elnézést a pár napos késlekedésért az új bejegyzéssel. Talán megértitek, mennyire el vagyok havazva, ha elárulom, hogy egy hatalmas meglepetésen dolgozom már hónapok óta, és hamarosan a munka végére érek. ez már a finish,egy karnyújtásnyira a cél, meglehetősen türelmetlen és izgatott vagyok. Most, hogy már körvonalazódik a vége, nehéz rávenni magam, hogy bármi mással is igazán elmélyülten foglalkozzam, a kisördög a vállamon folyamatosan a fülembe susog: be kell fejezned, be kell fejezned, most! Pedig bizony van dolog bőven: beteg a kisfiam, (csak egy megfázás, de megviseli, nagyon nyűgös),ráadásul hamarosan itt a második születésnapja, tervezgetünk, készülődünk. Az ünnepek időszakát éljük, ma van a házassági évfordulónk, szülinapok, névnapok előzik meg  nálunk az adventet.Pocket kismacska növekszik, pár falat sonkát már elfogad kézből, de a szopizást egyenlőre nem hajlandó feladni, 3 óránál tovább nem lehet magára hagyni. Chloé kutyával iskolások lettünk, meg kell szoknunk a klikkeres tanítást és gyakorolni a helyben maradást, a lábnál követést. A könyvespolcon sorakoznak a jobbnál jobb könyvek, és türelmetlenül várják, mikor lesz végre időm kézbe venni őket. A napi háztartási teendőkről már nem is beszélek, nyilván mindenki ismeri, nincs ennél ügyesebb időrabló.Talán csak a fogorvosnál töltött fél napok vehetik fel vele  a versenyt. Főleg kisgyerek és kölyökmacska mellett, amint kiporszívóztam, gyakorlatilag kezdhetném is elölről. El sem tudok képzelni, hogyan jutott eszembe bevállani a szakmai tréningeket, amelyekre járok, de ennek ellenére nagyon élvezem! Még jó, hogy tartok jógaórákat, próbálok én is kikapcsolódni, feltöltődni. Sok a  teendő, de a megígért meglepetéssel jól haladok, és úgy érzem, hamarosan befejezettnek nyilváníthatom, és előrukkolhatok vele. Szeretnék végre hátradőlni és fellélegezni: kész van, a régóta dédelgetett álmom végre valóra vált! Hogy ennek az álomnak mi köze van a blogom tulajdonképpeni témájához, az endóhoz, az legyen a meglepetés része. ígérem, hamarosan mindenre fény derül!:-)

Gondoltam, megosztom Veletek, mert szuper hírem van: Pocket már biztosan életben marad!3 hetes elmúlt, nagyon sokat nőtt és erősödött. Most már kétség sem fér hozzá, hogy kisfiú.Egyedül jár wc-re, de a szilárd kaját egyenlőre elutasítja, szeret szopizni. Nézzétek:-)

Sziasztok!

 sziasztok! ezt a bejegyzést a következő linken éred el: http://endoblog.hu/blog

Sziasztok!

Hogy telik a hétvége?Remélem, jobban mint az enyém: gyökérkezelés és szájsebészeti műtét egyszerre, brrr...Nagyon fáj, úgyhogy megpróbálom vigasztalni és kitartásra buzdítani magamat. Exendós lévén ebben nagy rutinom van.

Az inspiráló című bejegyzéseim nagyon rövidek lesznek, olyan embereket, gondolatokat idézek bennük, amelyek nagy hasznunkra válhatnak a nehéz időkben. Elsőként a nemrégiben elhunyt Steve Jobstól, az Apple alapítójától álljon itt néhány sor. Ezt a beszédet 2005-ben tartotta a Stanford végzős diákjainak, alig egy évvel azután, hogy hasnyálmirigy rákot diagnosztizáltak nála.

"Minden reggel belenézek a tükörbe, és megkérdem:ha ez lenne az utolsó nap az életemben, azt tenném-e, amit mára terveztem?...Egy éve rákot diagnosztizáltak nálam. Gyógyíthatatlan, mondták, legfeljebb fél évem van. Érezni, hogy hamarosan halott leszek, a legnagyobb segítség volt ahhoz, hogy a jó döntéseket meghozhassam. Mert minden elvárás, büszkeség, kudarc porrá lesz, amikor a halállal kell szembenéznünk.Csak az marad meg, ami igazán fontos. Meztelen vagy. Csak a szívedet követheted.Kövessétek ti is. Maradjatok éhesek. Maradjatok bolondok."

Tudom, endometriózissal -és hiába érzem most úgy, szájsebészet után hogy de bizony- mi nem haldoklunk. De ezek a szavak szerintem minden beteg embernek szólnak, nem csak a rákban szenvedőknek. Ugye számodra is van mondanivalójuk?

Sziasztok!

Jelentem, Pocket macska egyhuzamban aludt 4 órát, elkényeztet:-) Készültök valami jó programmal a hosszú hétvégére? Nekem sajnos szájsebészeti teendőim vannak,a múltkor említett fogorvosi látogatás csak olaj volt a tűzre, gyanítom, hogy ezzel leszek elfoglalva:-(

Pedig de jó lenne elutazni valahova, és egy nagyot pihenni! Mondjuk egy wellness szállodába, ahol nem kell főzni, mosni, terülj-terülj asztalkám vár minden reggel és este,és jókat lehet lubickolni a finom termálvízben!

Emlékszem, az aktív endós időszakban egyszer Sárváron töltöttünk pár napot. Azért mentünk, mert már lelkileg is pocsékul voltam, rám fért egy kis kikapcsolódás, feltöltődés. Nem sokkal egy laparoszkópos műtét után voltam, amelynek szövődményeként komoly kismedencei gyulladás lépett fel nálam.Éppen egy 3 hetes brutál antibiotikum kúra vége felé tartottam, de csak nem akart javulni a helyzet. Szenvedtem, mint a kutya, úgy néztem ki a duzzadt hasammal, mint aki terhes, és komoly fájdalmaim voltak.

Azt tapasztaltam, hogy  a kellemes gyógyvíz nagyon jó hatással van az állapotomra. 2 nap szorgalmas pancsolás után teljesen eltűnt a haspuffadás, visszatért az étvágyam, enyhültek a görcseim, és a közérzetem is sokkal jobb lett.

A (nem túl forró!) termálvíz legjobb és legtermészetesebb fájdalomcsillapítónak bizonyult. Érdemes kipróbálnod, hátha Neked is segíthet, és nem is kell messzire utaznod, mert Magyarországon számos helyen találsz jótékony hatású vízzel bíró fürdőhelyeket.Figyelem: hüvelyi vérzés esetén kerüld ezt a megoldást, a meleg víz fokozza az alhasi vérbőséget és erősítheti a vérzést, emellett ilyenkor fokozottan fennáll a fertőzés veszélye is.

Ha olyan szerencsés vagy, hogy megteheted, menj őszi nyaralásra!:-)

Szép hosszú hétvégét Neked!

Sziasztok!

Ő Pocket, 2 hetes cica baba. Tegnap érkezett meg hozzánk, a macskamentőknél figyeltem fel rá, és azonnal beleszerettem.Kisebb, mint a tenyerem,alig bír menni, csúszkál a kis lábacskáin,két óránként fecskendőből szopiztatom, éjjel is kelni kell hozzá,többször, mint annak idején Benihez.Kecsketej, macskáknak való tejpótló tápszer, tejszín, pici pépes lazackrém a menü. Nedves ronggyal masszírozom a pocakját, hogy tudjon üríteni.Egy dologban felveszi a versenyt a nagyokkal: a hangja  nagyon erőteljes, legjobban a fülsüketítő szóval lehet jellemezni. Ráadásul gyakorlatilag folyamatosan hallatja, amikor ébren van, éjjel-nappal. Hulla vagyok, de örömmel csinálom. a férjem is hulla, ő kevésbé örömmel, de engedi, hogy csináljam.:-)

Poceket szélsebesen beilleszkedett a családba, fiam kitörő örömmel fogadta, Omnyah, az egy éves nagy cicánk azonnal pártfogásába vette. 

Szóval 24 órában pótmamáskodom, hiszen, gondoltam, belefér ez nekem, én "csak" otthon vagyok a kisfiammal.Mégis ki vállalta volna be ezt az ártatlan kiscicát, aki 8 órában dolgozik, az biztos nem.

Én "csak" gyereket nevelek, háztartást vezetek, ellátok egy kutyát, immáron két macskát, egy férjet, főzök, mosok, vasalok, könyvet írok, határidős cikket adok le, jógaórát tartok,készülök a diplomás továbbképzésre, honlapot szerkesztek, szakmai tréningre járok   és brrr- hamarosan indulok a fogorvoshoz. (Drukkoljatok. Hiába edzőttem endós fájdalmakon, a fogorvossal ki lehet kergetni a világból.)

És hogy mi köze mindennek az endoemtriózishoz, amin keresztül mentem? Csak annyni, hogy a közelmúlt tapasztalatai nélkül valószínűleg eszembe sem jutott volna bevállalni. Ma viszont már tudom, hogy ha elesett és kiszolgáltatott vagy, mint egy alig két hetes kicsi cicalány-akiről az állatorvosnál tett első vizitünk során kiderült, hogy kisfiú-akkor elkél a segítség.Igaz?

Sziasztok, Kedves Olvasóim!

Nagy port kavartam az előző bejegyzésemmel, nem is gondoltam volna, hogy mekkorát. Rengeteg visszajelzést kaptam, aminek nagyon örülök. Aminek kevésbé örülök, hogy a nyílt levelem engedélyem nélkül feltűnt az interneten itt-ott a blogomon való megjelenése után, olyan fórumokon is, ahova a legkevésbé sem szántam volna. Dehát ez ellen egy azt hiszem lehetetlen védekezni. A nyílt levél vitákat generált, érzéseket váltott ki az emberekből, és ez büszkeséggel tölt el. Ezért érdemes írni. Ezért érdemes vállalni azt a keresetlen őszinteséget és nyíltságot, amellyel az írásaimban, azokon belül is főként a levélben találkozhattok. Nem volt egyszerű eljutni idáig, hogy a betegségemről, a veszteségeimről és a történetemről így,ebben a hangnemben tudjak írni, ez egy hosszú folyamat, egy hosszú út eredménye. De Mindannyiótoknak javaslom, hogy mondassék ki, aminek ki kell mondatnia. Legalább önmagaddal legyél őszinte, ez az első és legfontosabb lépés.Olykor a legnehezebb is. Amikor belül megfogalmazódik, a legjobb, ha kimondod, vagy papírra veted, mert akkor már bírsz vele, és nem uralkodik Rajtad többé. Amíg magadban tartod, addig belülről mar, és kitölt Téged. Amint kiadod magadból, megszabadulsz tőle, ez lehet az első lépés ahhoz, hogy el tudd engedni. Az őszinte írás a legjobb terápia. Írd ki magadból a fájdalmat, a félelmet,a magányt,a kétségbeesést, a vágyakat, a reményeket vagy épp a reménytelenséget. Írd ki magadból a búcsút, ahogy én is tettem. Bocsáss meg, ha kell önmagadnak is, és engedd elmenni a vissza nem hozhatót.Írd ki magadból a betegséget, és közelebb jutsz a gyógyuláshoz. Írhatsz továbbra is Nekem is, szeretettel várom.

Kedves Méhem!

Sokáig nem tudtam, hogyan is viszonyuljak Hozzád mindazok után, ami történt, amin keresztül mentünk. Amíg váratlanul terhes nem lettem, nem tulajdonítottam Neked nagy jelentőséget.Hosszú évekig tetted a dolgod, néha szabadon, néha hormonális fogamzásgátló tabletták által befolyásolva, és éltük a világinkat, én az enyémet, Te a tiédet. Havonta bosszúsan konstatáltam, na tessék, megint "aktívkodsz". Persze mindig a legjobb pillanatokat választottad ki, a strandot, a nyaralást, az új szerelemmel együtt töltött első éjszakát. De azért elvoltunk együtt nagyobb konfliktusok nélkül, Te meg én.

Aztán egyszer csak jó ideig nem adtál hírt magadról. Mire feltűnt, már egy pár hetes kisbaba lakott Benned. Megleptél, sokkoltál,először beléd kötöttem az időzítés miatt, de aztán együtt örültem Veled, és úgy gondoltam, jó döntést hoztál, hogy magadba fogadtad ezt a kis lényt. (Ma már biztosan tudom, nagyon jó döntést hoztál, jobbat, jobbkor nem is tudtál volna.) Szuperül együtt dolgoztunk az egész várandósság és a szülés alatt. Azt kell mondjam, jól csináltuk. Szebb, természetesebb megszületést kívánni sem tudtam a kisfiunknak.Kitettünk magunkért. Azt gondoltam, jó csapat vagyunk, Te meg én.

Aztán nem sokkal később újra megleptél, de ez a meglepetés most nem volt kellemes. Sőt. A szülést, a szülésünket alig egy héttel sürgősségi műtét követte, életem első ilyen élménye, persze, tudom, Neked is ez volt az első.Azt gondoltam, valamit mégis eltolhattunk, de most már rendben leszünk újra, a doktor bácsi helyrerak Bennünket. Te talán már sejtetted akkor, hogy nem így lesz. Talán már tudtad, hogy beteg vagy, nagyon beteg. Betegek vagyunk. Én még nem sejtettem, hogy még hét műtét vár ránk a következő alig másfél évben.

Azt az időszakot nagyon megszenvedtük. Nem gondoltam már, hogy egy csapat lennénk. Gyűlöltelek, amiért ennyi szenvedést és fájdalmat okozol nekem. El sem tudtam képzelni, miért büntetsz azzal, hogy amit magadban kellene tartanod, azt kilököd a hasamba,szerte a testembe, iszonyatos kínokat okozva ezzel.Hogy talán Te is szenvedsz, Neked is fáj, arra nem gondoltam.

Miután rájöttem, hogy a műtétekkel, a gyógyszerekkel nem jutunk egyről a kettőre, csak tovább gyötörnek mindkettőnket, elvittelek tornázni, diétáztunk, jártunk az összes elképzelhető alternatív terápián és meditáció közben beszéltem hozzád, próbáltalak meggyőzni, hogy viselkedj rendesen, és ígértem, én is mindig rendes leszek Hozzád. Vizualizáltam ahogyan újra ügyesen együttműködünk Te meg én és havonta együtt nevetünk majd ennek a szörnyű időszaknak az emlékein.

Aztán nem bírtuk tovább. Feladtad Te is, én is, a szervezetünk is, elfogyott az erő, nem volt több vér, amit egymásért áldozhattunk volna. Akkor jött el a búcsú pillanata számunkra.

Ma már újra szeretettel gondolok Rád. Hogy is tehetném másként. Lehet, hogy Te okoztad nekem életem legszörnyűbb, legfájdalmasabb kínjait, de Te ajándékoztál meg a legcsodálatosabb, legfelemelőbb élménnyel is, amit csak egy nő megtapasztalhat.Azzal, hogy anya lettem, anyává lehettem általad. Az is lehet, hogy Te már tudtad, már akkor tudtad, hogyha azt a kis porontyot nem veszed magadhoz, akkor soha nem élhetjük át ezt a csodát.Akkor hiába lettél volna, s talán én is hiába lettem volna a világon. így viszont teremtettél, alkottál, csodát tettél. Teljesítetted a küldetésedet.Talán az utolsó pillanatban döntöttél, helyettem, de nagyon jól. Nem tudom eléggé megköszönni Neked, arra, amit érzek, nem elég a köszönöm, de nincsen más szó.

A történetünkből rengeteget tanultam, más, jobb ember lettem. Hihetetlen, de igaz, ha választhatnék, nem csinálnék vissza semmit, nem tenném meg nem történtté a múltunkat. Így volt jól, ahogy volt ,s nem véletlenül volt így.

Remélem, hogy Te is hasonlóan gondolod.Szeretettel:

Nóri

Sziasztok!

Először is csodaszép hétvégét mindenkinek! Napról napra többen vagyunk a statisztikák szerint. Nagyon örülök Nektek, és kíváncsi vagyok a Ti történetetekre is! Ha van kedvetek, osszátok meg velünk ti is a gondolataitokat, véleményeteket!

Tegnap érdekes élményem volt. Lassan egy éve estem át az utolsó, legnagyobb műtétemen, ami szerencsére jól sikerült, azóta teljesen jól vagyok, az orvosok is gyógyultnak nyilvánítottak.

Tegnap délelőtt azonban érezni kezdtem, hogy valami nincs rendben a hasammal. Először próbáltam nem tudomást venni róla, elfoglalni magam, csináltam a dolgom, de egyre határozottabban jelzett a testem. rövidesen már nem tudtam tovább tagadni, bizony, fáj a  hasam, görcsölget.

Hullámokban öntötte el agyamat az aggodalom: talán az endometriózis újult ki? Mégis hogyan lehetséges ez? Hiszen megműtöttek, életmódot váltottam, tudatosan éltem, mindenre odafigyeltem...Elárasztottak az emlékek a betegség legszörnyűbb hónapjaiból. Őszintén, nagyon megijedtem, és a legrosszabbra gondoltam.

Aztán már nem nagyon gondolkodtam, mert hamarosan szaladhattam a mosdóba...A reggeli iszonyatos ízű zelleres turmix-bizony, hát ennyire belejöttem az életmódváltásba!:-), ami tényleg borzasztóan sikerült, én mégis leerőltettem a torkomon, mondván, hogy muszáj, mert egészséges, hát nem szépítem, visszaköszönt rám a wc-ből...

Ahogy kihánytam magam, már bocsánat a nyers megfogalmazásért, azonnal megkönnyebbültem és a fájdalom azonnal elmúlt.

Egy egyszerű gyomorrontást kiújult endometriózisként sikerült értelmeznem. Egyes kutatások szerint az endometriózissal küzdő nők egy része hajlamos az úgynevezett "katasztrofizálásra", azaz a legkisebb tünetek esetén is irreális félelem, rettegés járja át őket. Nyilván megvan ennek az oka, hiszen ha valaki találkozott már az a betegség okozta iszonyatos kínnal, nyilván fél attól, hogy ez bármikor megismétlődhet.

Vajon ez meddig lesz így? Eljön majd az az idő, amikor egy vírus, vagy enyhe mérgezés esetén eszembe sem fog jutni az endo? Vagy ez a hozzáállás immár kitörölhetetlen belőlem?

Ti tapasztaltatok már hasonlót?

Hamarosan újabb bejegyzéssel jelentkezem, addig is szép napokat kívánok!