Endoblog

Sziasztok!

Olvastam tegnap is egy gyönyörűt, ami érdekelhet és megérinthet Benneteket is. Bár nem endometriózis beteg a szerző, hanem egy másik női betegség, a mellrák támadta meg őt, mégis úgy gondolom, hogy a sorai Hozzánk is szólnak. ezt a blogbejegyzést akkor írta, amikor a rosszindulatú daganat miatti mell-amputáció előtt állt. Talán csak önmagát akarta biztatni, de mégis olyan erő rejlik ebben a néhány mondatban, ami bizony gondolkodásra készteti az embert. Én mit csinálnék ebben a helyzetben? Én hogyan bírnám? Mitől vagyok nő? Mitől érezhetem magam nőiesnek? nő maradok akkor is ha ennek egy fontos külső szimbólumától meg kell váljak?Nagyon szeretem, amikor ennyire őszintén és nyíltan tud írni valaki arról, amin keresztül ment és ami foglalkoztatja.Nektek mi a véleményetek erről a rövid idézetről? Továbbra is szeretettel várom az üzeneteiteket, leveleiteket. Hogy a a kommenteléstől miért féltek ennyire, nem értem, ne bújjatok el egymás elől! Szívesen veszem a személyesen csak nekem intézett üzeneteiteket is, és igyekszem is válaszolni, írni mindenkinek, mégis arra biztatlak, ha mondanivalód van, gondolatod támad valamelyik bejegyzésemmel kapcsolatban, ne csak engem tisztelj meg vele, hanem oszd meg bátran minden kedves olvasóval. Tudod, nagy valószínűséggel Ő is azért van itt, amiért Te is.Íme az idézet, ami ennyire megragadott engem:

Talán még sosem éreztem magam ennyire nőnek. És miért ne lehetnék azután is az, hogy néhány külső jegyét elveszítem?Lehet, hogy ezek a nehéz idők arra is jók, hogy felfedezzem magamban: honnan is jön a nőiség, a szépség valójában. ÉS éljek vele.” [1]