Sziasztok!
Borongós ez a mai bejegyzés, mint az időjárás. Vészjósló, de azért még reménnyel teli.
Nem tagadom, alig nézek híreket. Utálom. És valahol annyira szánalmas, amikor a híradó legvégén bevágják a hihetetlenül cuki édi-bédi állatkölykök fotóját valamelyik éppen aktuális állatkertből. Megy a népbutítás, ezerrel. Ha a pelyhes kölyökfóka képe marad meg bennünk, talán kevésbé izgat hogy ezrek kerülnek utcára, vagy hogy annyiba kerül egy liter benzin hogy meggondoljuk, útnak induljunk-e egyáltalán bárhová.
Hazafelé tartottam ma, a 23-as buszon zötykölődtem, és belemélyedtem a friss Nők Lapjába. Megakadt a szemem egy cikken, ami a teljesség igénye nélkül felsorolta január 1-től életbe lépett legfontosabb törvénymódosításokat. Az, hogy emelkedett az áfa, már érezhető, hiszen többe kerül ez a Nők Lapja is, meg a rizstejes kávé is, amit útközben felhörpintettem. A kávózóban feltűnt, hogy arról, dohányzást betiltották volna, úgy fest, füstölgő embertársainknak nem igazán akaródzik tudomást vennie. Miért is kellene, hiszen van három hónap türelmi idejük. Én is kaphatok három hónap türelmi időt, ha éppen nem futja a drágább kenyérre? Megkaphatom még a tavalyi áron?
Ebadó, na az persze kell. És hogy mire fogják fordítani? Nem, nem kutyafuttató helyek kijelölésére, ürülékzacskókkal ellátott szemetesek felállítására, hiszen az a maximum 6000 forint arra kell, hogy legyen, aki elbírálja az ebadó alóli felmentési kérelmeket. Vajon Mari néni a hivatalban honnan fogja tudni, hogy Pécsett a Józsi bácsi kutyája veszélye-e? Hogy vidéken, ahol azért lássuk be, sok helyütt még más a kutyatartási kultúra, mint a fővárosban, a kutya nem családtag, hanem a kertben "ellevő" házőrző, akiket vélhetően szélnek fognak ereszteni, mert eddig úgymond semmibe sem kerültek, megették a maradékot meg amit találtak. Most az utcára kerülnek. Jobb lesz így?
És a katonai nyilvántartás, hát, attól aztán tényleg eldurrant az agyam. Elképzeltem a férjemet és a fiamat talpig fegyverben...A 21. századot írjuk, Európában élünk, könyörgöm. Tényleg van, aki a történelmünk után még háborúsdit szeretne játszani?!?! (Jelenleg Magyarországon 2 db tank és 3 db harci repülő van, csak hogy képben legyünk:-)) Ma már amúgy is az "economy hitmen" korszakát éljük, úgy befolyásolják a gazdasági döntéshozókat, hogy egy adósságspirálba kerüljön az ország gazdasága, lsd. most hamarosan kis hazánkat...és ha nem akarsz éhen halni, akkor nyilván elfogadod a "kegyesen felajánlott" megoldást, és tessék, egyetlen puskalövés nélkül elfoglalták az országot...Tehát, inkább marasztalni kellene az értelmiségieket az országban, nem olyan feltételeket teremteni, hogy meneküljenek innen!!!!
Joggal merül fel a kérdés, hova tart ez az ország? Persze, ha erre a kérdésre választ akarunk kapni, elég csak beszélgetni az emberekkel, nem kell híreket nézni, sem olvasni.Hiszen "elénk táncol és ordít".
Szinte minden barátunk, ismerősünk munkát keres. Volt, akinek úgy mondtak fel, hogy január első munkanapján bement dolgozni, aztán megköszönték neki szépen...Nyakán a gyerek, a devizahitel. Akinek nem mondtak fel, annak is csökkentették a fizetését, édesapámét például 40 000 forinttal. 30 éve dolgozik a helyén...
Volt egy érdekes "beszélgetésem" a minap egy korombeli lánnyal. Azért írom idézőjelbe, mert én nem beszélgettem, csak hallgattam, pontosabban, köpni-nyelni nem tudtam. "Véletlenül" becsúszott a gyerek, hát gyorsan férjhez ment. Második gyerekről szó sem lehet, amúgy sem szeret idézem: "kakás pelenkákról" beszélni a többi síkbunkó anyukával a játszótereken. Dolgozni azért nem fog, az derogál,ő úgy érzi, a családfenntartás a férfi dolga. De büszkén mondja, miért is kellene, amkor segélyként éppen annyit kap, minta amennyniért otthon egész nap dolgozott.Most már fogamzásgátlót is szed, és fennhangon hirdeti, hogy milyen szörnyű a magyar egészségügyi rendszer, hiszen nem átallottak neki az ügyleletes patikában MAJDNEM nem adni recept nélkül antibébi tablettát... Végre valami, amiben egyetértünk, ezek szerint nem csak azoknak tűnnek fel az eü. rendszer hiányosságai, akik itt dolgoznak, tanulnak, adóznak, hanem másoknak is.
Úgy érzem, a magyar állam nem becsüli az övéit. Kihasználja, kizsigereli őket, aztán fáj neki, ha elmennek a tanult értelmiségiek, az orvosok. Alig találni már magyar orvost a rendelőkben...Én itt tanultam, itt végeztem el két egyetemet, itt dolgoztam, itt is tervezem leélni az életemet. Zárójelben jegyzem meg, kevesebb gyedet kapok, mint a szóban forgó kis hölgy. Mégis maradok. Mert szeretem Magyarországot. Ezer szállal kötődöm ide. Egészen addig, míg valami elmebajos, hatalommániás, zavart elméjű diktátor háborút nem akar szítani. Mert akkor fogom a férjemet, felpakolom a fiamat, a kutyát-macskát, és meg sem állunk. Hogy meddig, azt még nem tudom. Mert maradni szeretnék. Mert még reménykedem. DE...jut eszembe, Chloénak, a kutyánknak még nincsen állatútlevele. Jövő héten útba kell ejtenünk az állatorvost.
