Ismered az érzést, amikor a gyomrod összeszorul, a hasad görcsbe rándul, a szád egy pillanat alatt kiszárad, a fejedben zakatolva száguld a vér, a szíved őrült ritmusban ver, amikor az arcod elfehéredik, a kezed megremeg? Az egész csak egy pillanat. Általában. Ma azonban másként alakul. A vizsgáló orvos a szokottnál tovább időzik az ultrahangfelvétel tanulmányozásával. Közelebb hajol a képernyőhöz, összehúzza a szemét, ahogyan koncentrál. Nem szól. Másodpercek telnek el de úgy vánszorognak mint az évek. A csend olyan súlyos, hogy szinte érzed, amint a vizsgálószékbe lök és rád nehezedik. Tudod, hogy valami megint nincs rendben, hiszen azért vagy itt. Ismered már a testednek minden rezdülését, vagytok már olyan viszonyban, hogy pontosan tudod, mikor jelez "úgy". De azért reménykedsz. Hogy csak túlparázod. Hogy ez most valami más, és nincs nagy baj.Lehunyod a szemed és olyan erősen szorítod össze, hogy az már fáj. Valahogy kibukik belőled:-Doktor Úr, látszik valami? A doktor úr torokköszörülés közben újra hátrébb dől, továbbra is a képernyőre mered, nem néz rád, úgy mondja. -Igen, van itt valami... abban a pillanatban végigfut rajtad az egész. Minden emlék. Minden fájdalom. előtted van egyetlen csomagba sűrítve másfél év kínszenvedés.Tudod, hogy képtelen vagy elölről kezdeni. Hangosan ordítanád, de csak magadban suttogod halkan,hogy nem, nem, nem, az nem lehet. Nem. -A jobb petefészekben diónyi nagyságú terime...-Doktor Úr, ez endometriózis? Visszajött???
Ez a pillanat, ha lehet, még súlyosabb. Lélegezni is elfelejtesz. A fejed már üres, a gondolatok megadják magukat és szédülten hullanak a porba. Ha végignéznél magadon látnád, milyen szánnivaló, ahogy reszketsz, ahogy maga alá gyűr és elborít a félelem.
Ismered a várakozás perceit? Amikor úgy érzed, azon az egyetlen szón múlik minden, de minden. És csak várod, várod az ítéletet, ami dönt a sorsod felől. A doktor Úr keze egy pillanatra megpihen jéghideg, nedves tenyereden. Megnyugtató, biztató mozdulat, simogató szavak. -"Nem. Egészen eltérő a szerkezete. Ez csak egy ciszta, pár hét alatt magától felszívódik."
Egy pillanatara megint úgy érezted, a tested az ellenséged.Aztán elfog a bűntudat.Emlékezteted magam a harcra, amit együtt vívtatok meg, és amiből győztesen kerültetek ki. És soha, de soha többet nem felejted el.
