Hogy vagytok? Szeretném Nektek elmondani, mekkora örömmel töltenek azok a levelek, amelyeket Tőletek kapok. Hálás vagyok, amiért megtiszteltek a bizalmatokkal, megosztjátok velem a történeteiteket, a legbelsőbb érzéseiteket és félelmeiteket.
A levél írója nem szeretné a teljes nevét a nyilvánosságra hozni, de megengedte, hogy idézzek tőle egy részletet.
"Nemrégiben találtam rá a blogodra, egy barátnőm hívta fel rá a figyelmemet. Először nem akartam elolvasni de aztán győzött a kíváncsiságom. Azóta minden nap várom hogy új bejegyzés kerüljön fel. Az írásaid oldják a magányt, amit ez a betegség keltett bennem.Sokszor próbálok másokkal beszélni erről, de nem lehet, nem értik meg, és amúgy is gyűlölöm, amikor sajnálnak. Úgy érzem, Te tényleg megértesz.A blog mintha csak az én érzéseimet öntené a Te szavaidba. amikor nagyon megijedtél egy gyomorrontástól is, na az nekem is megvolt.Olvasva a soraidat először tudtam sírni úgy igazán, és megkönnyebbülést hozott. Köszönöm!"
Leveleiteket olvasva nem egyszer én is elpityergem magam a meghatottságtól. Nagyszerű érzés, hogy a segítségetekre lehetek, és osztozhatok fájdalmatokban,örömötökben, reményeitekben. Köszönöm!
