Sziasztok!
Ő Pocket, 2 hetes cica baba. Tegnap érkezett meg hozzánk, a macskamentőknél figyeltem fel rá, és azonnal beleszerettem.Kisebb, mint a tenyerem,alig bír menni, csúszkál a kis lábacskáin,két óránként fecskendőből szopiztatom, éjjel is kelni kell hozzá,többször, mint annak idején Benihez.Kecsketej, macskáknak való tejpótló tápszer, tejszín, pici pépes lazackrém a menü. Nedves ronggyal masszírozom a pocakját, hogy tudjon üríteni.Egy dologban felveszi a versenyt a nagyokkal: a hangja nagyon erőteljes, legjobban a fülsüketítő szóval lehet jellemezni. Ráadásul gyakorlatilag folyamatosan hallatja, amikor ébren van, éjjel-nappal. Hulla vagyok, de örömmel csinálom. a férjem is hulla, ő kevésbé örömmel, de engedi, hogy csináljam.:-)
Poceket szélsebesen beilleszkedett a családba, fiam kitörő örömmel fogadta, Omnyah, az egy éves nagy cicánk azonnal pártfogásába vette.
Szóval 24 órában pótmamáskodom, hiszen, gondoltam, belefér ez nekem, én "csak" otthon vagyok a kisfiammal.Mégis ki vállalta volna be ezt az ártatlan kiscicát, aki 8 órában dolgozik, az biztos nem.
Én "csak" gyereket nevelek, háztartást vezetek, ellátok egy kutyát, immáron két macskát, egy férjet, főzök, mosok, vasalok, könyvet írok, határidős cikket adok le, jógaórát tartok,készülök a diplomás továbbképzésre, honlapot szerkesztek, szakmai tréningre járok és brrr- hamarosan indulok a fogorvoshoz. (Drukkoljatok. Hiába edzőttem endós fájdalmakon, a fogorvossal ki lehet kergetni a világból.)
És hogy mi köze mindennek az endoemtriózishoz, amin keresztül mentem? Csak annyni, hogy a közelmúlt tapasztalatai nélkül valószínűleg eszembe sem jutott volna bevállalni. Ma viszont már tudom, hogy ha elesett és kiszolgáltatott vagy, mint egy alig két hetes kicsi cicalány-akiről az állatorvosnál tett első vizitünk során kiderült, hogy kisfiú-akkor elkél a segítség.Igaz?
