Sziasztok!
Többen írtátok, hogy tetszett a Potyautas című novella, amelyet előző alkalommal tettem fel. Akkor most következzen a ráadás, ugyanerre a témára: a Potyautas, csapó 2.:-) Szintén az egyik Pennás összeülés alkalmával született.
Fogadjátok szeretettel!
A Potyautas (csapó 2)
1.
Csodaszép, napos délelőtt volt.
A kora őszi szél még langyos volt, kocogás közben lágyan simogatta az arcát.
Egy kicsit átmelegítette az izmait, izületeit. A bemelegítő gyakorlatok rutinszerűen végezte, közben az agya már azon járt, milyen jó lesz futni. Nem is a kihívás miatt, hiszen mit tesz egy ultrafutónak a sima maratoni táv?
De azért eljött ma is. Szerette ezt a közeget, itt voltak a barátai, szinte az összes kedves ismerőse, és egy ilyen rendezvényen ismerte meg azt a férfit is, akivel a pár hete együtt töltött éjszaka után olyan furcsán alakult a viszonya.
Egy hullámhosszon voltak, de az élet mintha ellenük dolgozott volna.
Azóta talán ha kétszer találkoztak, akkor is egy-egy rövid kávéra, italra.
Az idegen közegben, a futóruha nélkül mintha ismeretlenek lettek volna egymásnak, zavartan kavargatták csak a kávét, és sokat köszörülték a torkukat.
Talán ma itt lesz.
De nem is ez a lényeg, hanem az, ahogyan futás közben kikapcsol az agya, ellazul és ahogy fogy a fizikai ereje, úgy töltődikt fel szellemileg, lelkileg.
Alig várta, hogy eldördüljön a start pisztoly.
Maximum két óra, talán még egy negyed. Negyvenkét kilométer. Jaj, olyan kevés, olyan hamar elszáll.
Élvezte, ahogyan egyenletes tempóban földet ért a lába, játszi könnyedséggel érintve a talajt.
Igen, ez az ő terepe.
2.
Na, megint itt vagyunk. Nem véletlenül választottam ezt a nőt.
Olyan szép, olyan légies, karcsú.
És még kedves is, kifejezetten kedves.
Halk szavú, bánatos szemű. Tökéletes.
Éppen megfelelő lesz.
Na jó, persze akadnak azért hibái. Ez a hülye rohanglás is, miért nem tud megülni a fenekén?
Nem volna jobb otthon a kanapén, feltenné azt a szép hosszú lábát a puffra, és hátradőlne, pihenne, esetleg hallgatna valami lágy zenét.
A vasárnap délelőttnek erről kellene szólnia, nem?
Vagy talán főzhetne is, mindegy, csak ne ezzel a buta futkosással kelljen tölteni az időt.
1.
Talán a tizenvalahanyadik kilométernél járt, amikor érezte, hogy valami nem stimmel.
Rosszul vette volna a levegőt?
Kezdő kora óta nem fordult elő vele ilyesmi. Megpróbált egyenletesebben lélegezni, orron t be, szájon ki.
Lassított a tempón.
Hiába.
Az oldalában egyre inkább érezte a kellemetlen, feszítő érzést.
Meg kellene álljak- gondolta- amikor már szédülni kezdett, és a szája szélét harapta a fájdalomtól.
Mi ez az egész? Egy sima maratonon legyek rosszul?
Na hát azt már nem. Tovább, tovább, hamarosan úgyis jön egy frissítő állomás.
2.
Na jó, ez már tűrhetetlen. Rosszul van, látszik rajta.
Szólnom kell neki, hogy álljon meg, még baja esik. Azt nem bírnám elviselni. De mit tegyek? Belefájdul már az én fejem is az állandó aggodalomba. Miért nem tud ez a nő megülni a fenekén?
1.
Fogalma sem volt, hol van, és mi történt.
Egy ágyon tért magához.
Körülötte csupa ismeretlen arc, félelmetes fények.
-Hol vagyok? Mi..mi történt, mi ez…
-Nyugodjon meg, asszonyom. Rosszul lett futás közben a maratonon. Nem szabadott volna ilyen állapotban elindulnia a versenyen. Mégis mit gondolt? Nagyobb baj is lehetett volna!
Mikor felfogta a hallottakat, jeges rémület lett úrrá rajta.
Rosszul lett a maratonon?
És elájult?
Ő?????!!!!
-Mégis miről beszél?Milyen állapotban? Ultrafutó vagyok, nekem ez csak játék!
-Hát, mától ne játsszon ilyeneket, hölgyem. Akár el is vetélhetett volna. Adjon hálát, hogy egészséges ez a kisbaba!
-Kisbaba? Mi, micsoda? Terhes volna?Az nem lehetséges!Vagy igen? Nem emlékezett pontosan arra a pár héttel ezelőtti éjszakára… talán mégis lehetséges.
2.
Na végre. Egy kis pihenő.
Gondoltam, most már szólok Neki, itt vagyok.
Valahogy jeleznem kellett, mert nem akarta észrevenni sehogy sem.
Dumált valami barátnőjével egyszer, hogy nála ez semmit sem jelent, mert felborult a ciklusa a kemény sport miatt. Ki tudja, meddig áltatta volna magát. Most már elég lesz ebből az összevissza futkosásból, nagyon nem esik jól, annyira zötyög.
1.
Tudja, Asszonyom, eléggé előrehaladott a terhessége. Már több, mint 12 hetes.
Ha nem tudott róla, és nem kívánja megtartani a magzatot, komplikált műtétre kell számítania, engedélyt kell kérnie az orvosától.
A nő végigsimitott lapos, feszes hasán. Ebben elfér, komolyan ebben elfér egy 12 hetes kisbaba?
-Szó sem lehet műtétről.. Ha már jönni akart, jó helyen lesz. Kis potyautas.
2.
Huhh….
